Vadász Ödön főhadnagyról és századának történetéről már korábban is volt szó ezen az oldalon. Most egy olyan un. összekötő-naplónak a tartalmát teszem közzé, mely már Budapest ostroma alatt íródott - bár még nem a főváros területén - és amely a 10. gyaloghadosztály alárendeltségében harcoló 10. páncélvadász osztály egyik szakaszával (6. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús század - IV. szakasz) történt eseményeket rögzíti 1944 december 27.-29. között. A szöveghez minimális kiegészítéseket tettem, az eredeti szövegben lévő rövidítéseket feloldottam.

Abban a szerencsében volt részünk, hogy Szakály Sándor a "Somogy" folyóirat idei első számában jó néhány gondolatot vetett papírra az év elején megjelent "Somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban" - , és a szintén somogyi bakákról szóló "Somogyi szakaszparancsnokként a Don-kanyarban" c.kötetekkel kapcsolatban. Kimerítő, alapos elemzést olvashattok mindkét könyvről, továbbá némi reflexiót is találtok ebben az írásban a magyar királyi honvédség Szovjetunióban vállalt szerepének árnyoldalaival foglalkozó, nemrégiben megjelent írásokkal kapcsolatban is. 

Kedden este a kaposvári városháza dísztermében tartották Lukács Bence Ákos és Szabó Péter A somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban című könyvének díszbemutatóját. Az ünnepségre e sorok írója is hivatalos volt, akinek a szokottnál is erőteljesebben kalapált a szíve: a nagypapám, Horváth „Dodri” József a doni harcokról készült emlékiratai is megtalálhatók az igényesen összeállított, hiányt pótló könyvben. (Fenyő Gábor alábbi írása 2016.01.13-án jelent meg a Somogyi Hírlapban.) 

Kötetünk forráskiadvány. Családi archívumokban őrzött korabeli hadiokmányok, harctéri naplók, feljegyzések, tábori levelezőlapok, visszaemlékezések részletei alapján tárgyalja az eseményeket kronologikus sorrendben. A második világháborús somogyi honvédek a Don-kanyarban kötelességüket teljesítették, főhajtást és tiszteletet érdemelnek. Kiadványunkkal a hősi halált halt, nyomtalanul eltűnt vagy hadifogságban elhunyt somogyi honvédek emléke előtt tisztelgünk. Mellékletként – egy CD-lemezen – egykori katonák és munkaszolgálatosok adatait ismerheti meg az olvasó.

A Kötet IDE KATTINTVA megrendelhető!

Aki pedig a Facebook oldalunkon nem látta a hirdetésünket, annak mindenképpen ajánljuk az alábbi videó megtekintését! Az itt elhangzó "Kaposvári hatos honvéd bakának..." kezdetű katonadal kuriózumnak számít, Király Lajos tanár úr gyűjtéséből került elő, és dolgoztuk fel kifejezetten a reklámfilmhez. 

Kedves somogyiak, kedves ide látogató érdeklődők! Ez a blog azért jött létre anno, mert össze szerettük volna gyűjteni a Somogy megyei katonai alakulatok II. világháborús szerepvállalásával kapcsolatban megmaradt harcjelentéseket, az egykor volt katonák naplóit, fotóit, leveleit továbbá egykori szemtanúk és résztvevők saját megélt történeteit, elbeszéléseit is. Ezt a munkát most, hogy így visszagondolok, még valamikor 2008 táján kezdtük egy kisméretű napló megmaradt részeinek a levéltárban való leellenőrzésével. Azóta eltelt lassan az ötödik év is... Sok minden történt azóta. Azonban nem telt el ez az időszak eseménytelenül blogunk és a kutatásunk szempontjából sem: ez a sok éves munka ha lassan is, de idén év elején beérett.

Hölgyek s Urak! Nagyon köszönjük az eddigi támogatásotokat, biztatásotokat és a nagyon sok segítséget! Már nem kell sokat aludni és eljön az a nap, amikor előrukkolunk egy mindenki számára kézzelfogható eredménnyel. Addig pedig csak annyit tudok mondani, ami a somogyi katonák száját elhagyta Európa különböző hadszínterein a XX. század során:

"Csak előre rosseb, csak előre!" 

Mai bejegyzésünk már régóta készülődik, ugyanis, még augusztusban kerestek meg minket Bálint Sándor, a kaposvári 6/I. zászlóalj hivatásos századosának hagyatékával, amit közlésre ajánlottak fel nekünk. Köszönve a nagylelkű felajánlást, ez úton tesszük közzé a századossal kapcsolatos információinkat és a hagyatékról készült fényképeket, ezzel is emléket állítva Bálint századosnak, Somogy szülöttjének.

Idén ősszel jelent meg Lantai Vince tartalékos zászlós korabeli, a II. világháború közepén íródott naplója, melyet unokaöccse, Selmeczi István látott el jegyzetekkel, kiegészítésekkel. A rendkívül olvasmányos naplót alig lehet letenni. Maga az író rendkívüli módon közel engedi magához az olvasót, a végkifejlet azonban -  ahogy azt valahogy az elejétől fogva érezni lehet  - rendkívül tragikus. A naplóból Selmeczi István szíves engedélyével közlünk részleteket.

A mai bejegyzésünk főszereplője a háború előtt a Somogy megyei Tabon volt tanító. 1915.-ben született, tényleges katonai szolgálatát 1937. októberétől 1938. novemberéig a kaposvári 6/I. zászlóaljnál töltötte le. Ezen időszakban végezte el Kaposvárott a tartalékos tiszti iskolát, Pécsett pedig a vonatparancsnoki tanfolyamot.

Major Jenő tartalékos zászlós nevével már találkozhatott nálunk az a kedves Olvasó, aki nem csak itt, hanem a közösségi oldalon is követ minket, ugyanis több ukrán területről küldött képeslapját ott már bemutattuk. Itt most katonai pályafutásának rövid leírásával találkozhattok.