Augusztus 23-án volt a 76. évfordulója annak az esemény sorozatnak, melyet a magyar történetírás Románia "kiugrása"-ként ismer. Ez a hadászati és politikai szempontból is nagy jelentőségű változás a Kárpátok előterében éppen felvonulás alatt álló 10. gyaloghadosztályt sem hagyta érintetlenül. A mai posztban az ezzel kapcsolatos eseményeket járjuk körül és egy eddig nem publikált, az eseménnyel kapcsolatos kordokumentumot is megtekinthettek a hadosztály akkori parancsokától, vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagytól. 1944 augusztusára Romániával és a német Dél Hadseregcsoporttal kapcsolatban a szovjeteknek az volt a céljuk, hogy Romániát a harcoló felek sorából kiiktassák, a Dél Hadseregcsoportot pedig lehetőség szerint megsemmisítsék. A szovjet csapatok a német és román csapatok által tartott arcvonalat a Jászvásár - Kisinyov - Bengyer vonalban kívánták áttörni, hogy aztán a román olajmezők és a főváros felé folytathassák előnyomulásukat. Az 1944. augusztus 20-án megindított szovjet hadművelet sikeres végrehajtása következtében a frontot a szovjet magasabb egységek a román 3. és 4., illetve a német 6. és 8. hadseregek vonalán áttörték, így szabaddá vált az út Bukarest elfoglalására. Hitler a német–román visszavonulást csak két nappal később, augusztus 22-én engedélyezte, akkorra azonban a szovjetek nem várt előretörése lavinaszerű változásokat hozott a román belpolitikában: augusztus 23-án az esti órákban Mihály király parancsára, a bukaresti királyi palotában letartóztatták Ion Antonescu marsallt, majd bejelentették a szövetségesek oldalára – a szovjetekhez – történő átállást. Az esemény a magyar vezérkart kevésbé, a németet viszont annál jobban meglepte. Augusztus 25-én Románia hadat üzent Németországnak, majd ezt követően egy nappal szovjet és román csapatok jelentek meg és vették fel a harcérintkezést a Keleti-Kárpátok vonalán húzódó magyar határon: a székelyföldi Úzvölgyénél, illetve az attól délre található Ojtozi-szorosban. A szovjetek a hadművelet alkalmával jelentős sikereket értek el: mintegy 300-320 km-t haladtak előre a hadművelet 10 napja alatt, szétverték a Dél Hadseregcsoportot, és csaknem a teljes keleten alkalmazott román haderőt. A német és román csapatok együttesen – szovjet adatok szerint – 408 ezer fős élőerő-veszteséget szenvedtek el. Az áttörés következményeképpen a keleti hadszíntér déli részén mintegy 650 km-es „rés” keletkezett, a német csapattöredékek pedig a Kárpátokon keresztül Magyarország felé özönlöttek vissza. A németektől megtisztított román fővárosba a szovjet csapatok augusztus 29–30-án vonultak be.
A kaposvári 6/I zászlóalj felvonulás közben a Tatárhágó előterében - Imre Sándor zászlós (6/I. zászlóalj) felvétele
A román kiugrás után a (magyar) 1. hadsereg meggyengült, ugyanis Erdély védelmére – továbbá a súlyos veszteségeket szenvedett német 8. hadsereg megerősítésére – kivonásra került a német 4. hegyi hadosztály és a német 100. vadászhadosztály a XLIX. német hadtest törzsével együtt. Ahogy a német–román frontarcvonal összeomlásának híre a magyar csapatokhoz elérkezett, a két erdélyi hadosztály "kérte", hogy szűkebb hazájának védelmére kelhessen, és így a felállított 2. hadsereghez kivonásra került a nagyváradi 25. gyaloghadosztály és a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály, továbbá a feltöltött 2. páncélos hadosztály is. Természetesen ezen átcsoportosítások nem kerülték el a szovjetek figyelmét sem, és erősen zavarták augusztus végén az 1. hadsereg körletében folyó kivonásokat.
A 10. gyaloghadosztály állományába tartozó 38M Botond típusú raj-gépkocsi felvonulás közben a Tatár-hágó előterében - Imre Sándor zászlós (6/I. zászlóalj) felvétele
„Augusztus 23-án a hadosztályparancsnokság telefonügyeletese voltam. A szokottnál is nagyobb volt a csatazaj, csak úgy lángoltak a hegyek. Az arcvonalból nem jelentettek semmi eseményt. Berohant a szobámba Oszlányi (Kornél vezérőrnagy, a hadosztály parancsoka - kieg. tőlem) aki a nagy lángolásra felébredt, mert arrafelé nézett az ablaka. »Mi történik ott kint?« Nem tudtam érdemlegeset jelenteni. Másnap tudtam meg, hogy a románok fegyverletételét ünnepelték az oroszok. Reggel Oszlányi tiszti gyűlést tartott, melyen bejelentette a románok átállását és annak veszélyes következményeit.”
„Kedves Barátom! Bizonyára értesültél és csapataid, illetve alakulataid is tudják már, hogy Románia ismét hű maradt önmagához és kiugrott. Szükségét látom annak, hogy alárendelt parancsnokaid révén (…) tájékoztasd csapatodat, illetve alakulatodat arról, hogy Magyarország így is meg fogja állni helyét nagy szövetségese oldalán, és ennek a semmit sem jelentő oláh haderőnek kiesése arcvonalunkat nem gyengíti és a végső győzelembe vetett hitünket meg nem ingatja. (…) vitéz Oszlányi v.örgy., ”
- Szabó Péter – Számvéber Norbert: A Keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945, Puedlo Kiadó, Nagykovácsi, 2003
- dálnoki Veress Lajos: Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920–1945), II. kötet, München, 1973
- TGY 3053 - Bíró József: A Tatárhágótól Budapestig 1944–1945 – A kaposvári 10. gyaloghadosztály története
- TGY 3784 - kisbarnaki Farkas Ferenc: A Tatárhágó visszanéz
- Továbbá saját gyűjtésű korabeli dokumentumok ( 1. 211/10. gyho. I. a. 44. VIII. 24. szám, 2. M. kir. VI. honvéd hadtestparancsnokság – 51. sz. hadtestparancsnoksági parancs, 1944. IX. 4.)
