Alábbi történetet dr. Viczián Antal orvos-zászlós visszaemlékezéseiben találtam. Meglehetősen érdekes volt a sok sebesült ellátásáról szóló, illetve harci eseményeket taglaló beszámoló között ez a történet. Viczián doktor bár nem a somogyi „hatos” gyalogezredben szolgált, de tekintettel arra, hogy Somogyban - Siófokon írta meg visszaemlékezéseit 1982-ben, mindenképpen érdemesnek tartom az alábbi részlet publikálását.

Elöljáróban még annyit érdemes tudni az alakulatról, hogy a II. magyar hadsereg előrenyomulása során 1942. júliusában a Tyim környéki harcokban személyi állományukból minden ötödik (!!!) ember elesett vagy eltűnt. A csapatok feltöltése elmaradt, harcértékük erősen lecsökkent. Augusztusban a nagykanizsai 9. könnyű hadosztály 17. és 47. gyalogezredének Voronyezstől délre húzódó szakasza a Don jobbpartját foglalta el. A Don mögé visszavonult - és a magyar hadsereg gyengéit hamar kitapasztaló - szovjet csapatok 1942. augusztusában erőteljes támadásokat indítottak, hogy a folyó nyugati partját is birtokukba vehessék és ott hídfőállásokat foglaljanak el. Ezen eredményes támadásaik középpontjába főleg az urivi Don-kanyar, illetve Korotojak és Scsucsje települések környéke került. A 9. könnyű hadosztály arcvonalszakaszán Kosztyenki községnél próbálkoztak kisebb hídfőt kialakítani a szovjet csapatok. A 9. könnyű hadosztály, az 1942. augusztus 8-tól 13-ig tartó Kosztyenki körüli harcokban 674 - benne 34 tiszti - sebesültet vesztett. A hősi halottaknak és az eltűnteknek a számát kb. 150 főre becsülték. E súlyos veszteségek miatt a zászlóaljak un. harcos - tehát első vonalban lévő - létszáma erősen megcsappant/ tovább csappant... Az alábbi történet szereplőinek alakulata is három tisztet és közel harminc legénységi állományban lévő katonát vesztett.

Ezek után érdemes az alábbi történetet elolvasni...  
 
 
Gremjacsje, 1942. augusztus 23.
 
A frontélet azonban nemcsak harcokból áll. Aki nincs szolgálatban, az egészen békés, az otthonihoz hasonló foglalkozást talál magának. Ma délelőtt Tihanyi Laci szakaszánál voltam: éppen pálinkát főztek. Laci szállásának udvarán rendezkedtek be. Elég sok vadkörtefa van a faluban. Összegyűjtötték a lehullott körtét, ebből készült a cefre. Gondolom, hogy hosszas kutatás, keresgélés eredményeként összehozták a szükséges felszerelést, a főzőedényt, a rézcsöveket, az egész desztilláló berendezést. Nem tudom ki volt a mester, de biztos, hogy otthon már nagy gyakorlatot szerezhetett a pálinkafőzést terén. Itt nyugodtan főzhettek pálinkát, nem kellett a fináncoktól tartani, legfeljebb „rövidujjú Jack” golyóitól, de azok elől könnyebb volt elbújni, mint a fináncok elől otthon. Megkínáltak a frissen főzött pálinkával. A kupicát a cső végéhez kellett tartani, ahol cseppekben jött a pálinka. Amint megtelt a kupica és lehűlt a nedű, már fogyasztható is volt. Említettem már, hogy nem szeretem a tömény szeszt, de most meg kellett kóstolnom, nem sérthettem meg őket. Legalább olyan rossz volt, mint Farkas alezredes pálinkája. Égette a torkomat, mintha tüzet nyeltem volna. Amíg ott tartózkodtam, rájöttem ki volt a fő szervező és irányító. Megkérdeztem, hogy otthon is főzi-e a pálinkát?
- Természetesen!
- És nem fél a fináncoktól?
- Nem , mert a foglalkozásom pénzügyőr.”


 Dr. Viczián Antal, sebész. Visszaemlékezései „Meghaltak a Donnál – Sebészként a háborúban” címmel jelent meg 1989-ben, Szombathelyen.  1940-ben szerez orvosi diplomát a Magyar királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. 1938-ban hívták be először katonai szolgálatra, majd 1941 novemberében Budapesten a Gyáli úti 1. számű helyőrségi korházban két hónapi tartó tartalékos tiszti képzésben kellett részt vennie. Ez után címzetes zászlóssá léptették elő és a Toldi Miklós honvéd sporttanárképző intézetbe vezényelték. 1942 áprilisának elején áthelyezték a szombathelyi 3. sz. honvéd helyőrségi kórház állományába, ahonnét a 17. (nagykanizsai) gyalogezred Csáktornyán (ma Horvátország) állomásozó II. zászlóaljának lett az orvosa.1942 május 1.-én indították az ezredet a frontra.

Szerző: nagylajoskiraly.gyalogezred  2011.09.11. 16:40 Szólj hozzá!

Címkék: pálinka somogy don kanyar viczián antal zalai gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylajoskiralygyalogezred.blog.hu/api/trackback/id/tr803218278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.