Ma az eddigiektől eltérően egy olyan posztot olvashattok, aminek csak érintőlegesen van köze a történelemhez. Nemrég az OGYK-ban az Új-Somogy olvasgatása közben túlzott irodalmi értékkel nem bíró, de ugyanakkor számomra meglehetősen érdekes verseket találtam az újság 1942 augusztus-szeptemberi számaiban. Ezeknek a verseknek egyszerű somogyi emberek voltak a szerzői, akiket az otthon maradottak hiánya, a katonai szellem, a szülőföld iránt érzett honvágy, és néha hazafias érzelmeik vezérelték ezen sorok papírra vetésekor.
Aratási dal valahol Oroszországban
( Írta: Nagy Sándor, honvéd, Somogyjád)
Dolgoztok, helyettünk, vérzünk helyettetek…
Csendes, nyugodt otthont biztosítunk nektek.
Nem csenghet kezünkben érces hangú kasza…
Hogy ne legyen úr otthon a bolsik hada.
Őrt állunk a gáton, hol vér hullámzik
Felettünk ezernyi lövedék cikázik.
Ti csak arassatok, gyűjtsetek Hombárba
Akik otthon vagytok az édes hazában.
Tejjel mézel folyó magyar Kánaánba
A Raták muzsikája zeng a mi fülünkben.
Igaz honszeretet lángol a szívünkben.
Jöhetnek a Raták, szórhatják a bombát
Hiába küldik már a Sztálin orgonát.
Letűnt a csillaguk zúgnak már odaát.
Mert az ereinkben ős szittyavér pezseg
Ha kell szavunkra a föld is megremeg.
Rákóczi, Bercsényi, Kraszna - horka vára
Tárogató sírja az egész világba
Hogy van már Horthynak győztes katonája.
Magyar honvéd az őrhelyen
(Írta: Böröczky Gyula, Tábori posta: 220/34, 1942, júl. 21.)
Szovjetföldre ráborult az este, magyar honvéd áll az őrhelyén
Gondolata el-elröppen messze, s megpihen az otthon lágy ölén
Messze van a város, ahol lakik, de gondolatban mégis mily közel
Míg szemével a messzeségbe kémlel, lélekben egy kiscsaládot ölel
Otthon hitves és gyerekek várják, de itt tartja a magyar becsület
Megfizetni azt e galád népnek, amit Isten ellen vétkezett
Amíg lélekben otthon időzik, látja két kicsiny gyermekit
Kis ágyacskájukban miként alusznak, pihenik a nap fáradalmait.
Mert egész nap a homokból az apjuknak sütnek pogácsát
És mindes este lefekvéskor őérte mondanak el egy imácskát
Látja a drága hitvest, ki őhelyette éjt nappallá téve dolgozik
Most álmában biztos Ő is a boldog viszontlátásról álmodik
De vége van az őrtállásnak, mert éjfélt üt az óra
A leváltás megjött, s most ő tér nyugovóra
De elalvás előtt buzgón imádkozik az Úr Istent kérve
Hogy reánk tekintsen és adjon békét végre
.
Aztán elalszik és álmában ő is egy szép hajnalról álmodik
Amely már nincs messze, hiszen már látszik is.
Szovjetföldön felvirrad a hajnal, majd ha elnémul a harci zaj
Templomokban felcsendül az ének és megszűnik a sok halálsóhaj.
Magyar honvéd most már hazájában boldogan a templomba siet
Megköszöni azt az Úr Istennek, hogy őrajta mindig segített.
Megköszöni az is az Istennek, hogy úgy amint ezer éven át
Nem hagyta el zászlónkat most sem, mert győztesek a magyar katonák.
A rosseb baka
(Írta: Fazekas György, honvéd, 220/18)
Megy a vonat zakatolva nagy Oroszországba…
Tele van az véges végig jó rosseb bakáva’
Jajj lesz neked bolsi muszka, ha mi odaérünk
Mert nincs olyan ellenállás, melyet le nem győzünk
A jó rosseb bakát még a golyó sem fogja
Mert a mi nagy, jó Istenünk azt megoltalmazza
Imádkozik érte édesanyja drága kedvese
Hajrá hajrá rosseb bakák, hajrá csak előre!
