Az I. világháború Magyarország számára kedvezőtlen végkifejlete és a Tanácsköztársaság bukása után 1920 elején kezdődött meg a fegyveres erő újjászervezése. Kezdetben Somogy a 7. sorszámú gyalogezreddel rendelkezett, mely sorszámot 1932-ben a kecskeméti Zrínyi Miklós gyalogezred kapta meg. Ebben az évben a honvédség átszervezése folytán pécsi alárendeltségből szombathelyi alárendeltségbe került a kaposvári alakulat.

 

A későbbi 10. könnyű hadosztály részét képező 6. „Nagy Lajos király” honvéd gyalogezredről érdemes megemlíteni, hogy maga az olasz király és császár volt az ezredtulajdonosa. Ezt a középkori illetve újkori hagyományt akkor élesztették újra, amikor Magyarországnak a ’20-as évek végén sikerült kitörnie nemzetközi elszigeteltségéből, és megkezdődött a magyar-olasz közeledés. Tekintettel arra, hogy egy olasz vonatkozással rendelkező nevű ezredet kellett keresi, azért esett végül 1931-ben a 6. gyalogezredre a választás. (Nagy Lajos király nápolyi uralkodóházból származott, így találták meg a közös pontot.) 

            1938-tól a fegyverkezési önállóságunk visszanyerése után a Magyar Királyi Honvédségnél jelentős méretű fejlesztés indult meg. Létrehoztak három hadsereg parancsnokságot és a korábbi vegyesdandárokból - a visszacsatolt területeken felállítottakkal együtt - kilenc hadtesteket alakítottak ki.

            1938-39-ben Somogyban megalakították a 10. gyalogdandárt ez alá tartozott a már említett 6. gyalogezred, annak 36-os sorszámot viselő ikerezrede és a hozzájuk rendelt 10. sorszámot viselő tüzérosztály is. (Ez a gyalogdandár a pécsi 11.- és a szekszárdi 12. gyalogdandárral alkotta a IV. hadtestet, ami kisebb módosításokkal egészen 1943 közepéig fennmaradt.)

            1938 októberétől mozgósítások egész sora kezdődött meg a Magyar Királyi Honvédségnél, az első és a második bécsi döntések határozatainak érvényre juttatása miatt. A somogyi alakulatok nem vettek részt mindegyik bevonulásban, „csak” az 1940-es erdélyiben, illetve az 1941-es délvidéki hadműveletekben.

            A 10. könnyű hadosztály 1942. május-június hónapokban vonult ki a keleti frontra. A hadosztály nagy része 1943. január közepén az orosz támadás miatt megsemmisült. Csapatainak megmaradt részeit 1943 márciusában szervezték újjá, de végül kivonták őket a frontról és 1943 áprilisában hazaszállították őket.

1943-ban a Magyar Királyi Honvédségnél jelentős átszervezések történtek, a könnyű hadosztályokat megszűntették és gyaloghadosztályokat (póthadosztályokkal) állítottak fel. (Kaposváron 1943. augusztus 10.-én alakult meg az új hadosztály)

1943 szeptemberében nem sokkal a megalakulása után mozgósították a 10. gyaloghadosztály zömét és a déli határszakaszra csoportosították át őket erődítési munkálatok elvégzésére.

1944 augusztusában a 10. gyaloghadosztály alakulatait az Északkeleti – Kárpátokba vezényelték a szovjet támadás megakadályozására. Románia kiugrása megnehezítette a magyar csapatok védelmi lehetőségeit, majd az egyre inkább teret nyerő szovjet és román csapatok kiszorították Erdélyből majd az Alföldre kiérve újabb és újabb összecsapásokra késztették a magyar haderőt. Ezekben a harcokban végig jelen voltak a somogyi hadosztály tagjai.

1944 decemberétől kezdve részt vesznek a budapesti harcokban és utolsó egységei egészen februárig harcban álltak.  

Szerző: nagylajoskiraly.gyalogezred  2010.06.24. 22:32 komment

Címkék: magyar történet viktor könnyű honvédség kaposvár hadosztály somogy királyi don kanyar emanuel iii. gyalogezred gyaloghadosztály

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylajoskiralygyalogezred.blog.hu/api/trackback/id/tr522107854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása